(Pásztor báránnyal - teraszszobor Mayer Sándor egykori lakóházán)
Mayer Sándorról fél évvel ezelőtt, alig tudtam többet, mint
azt, hogy az ő alkotása a nyugat-magyarországi felkelés emlékműve a Jáki úton a Hősök temetőjében és ő a készítője Gayer parkban álló Gayer Gyula-szobornak is.
Az első kérdés az volt, azonos lehet-e
budapesti Béke téri szovjet hősi emlékművet készítő Александр Мейер a két
világháború között Szombathelyen alkotó Mayer Sándorral? Később kiderült, igen,
azonos.
Pótó Jánossal, Csuhai Istvánnal, Vajda Zsófival váltogattuk
az üzeneteket. (Személyesen egyiküket sem ismerem, de nagy részük van abban, hogy
sikerült az életutat felderíteni. A szombathelyi lokálpatrióták sokat
köszönhetnek nekik.) Én is próbáltam utánajárni néhány dolognak, s lassan
összeállt a kép. A legnagyobb előre lépést az jelentette, amikor fölfigyelve a
szoborlapra, jelentkeztek Mayer Ausztráliában élő unokái, Trudy White és Babos
Attila.
Mayer Sándor pályája valóban nem mindennapi. 1882-ben az
oroszországi Pszkovban született. Szülei Breslauból (ma Wroclav) származó
evangélikus németek voltak. Szentpéterváron és Moszkvában járt művészeti
akadémiára, sőt állítólag tanított is az ottani iparművészeti főiskolán. Az I.
világháború idején hadifogolyként került Vas megyébe Vasvörösvárra. Itt ragadt,
Szombathelyen telepedett le, családot alapított. Jó szobrász volt, akadtak
támogatói is, pl. Mikes János püspök, aki édesanyja síremlékét vele készíttette
el. Riválisai, mit pl Rumi Rajki, „a muszkaként” emlegették.
(A Nyugat-Magyarországért 1921-ben elesett hősök emlékműve - részlet)
1932-ben a mai Bartók
Béla körúton épített lakóházat és műtermet magának. Az
épületet ma is az általa készített teraszszobor díszíti.
1941-ben a Dunántúli Hétfőben jelent meg vele egy hosszabb
interjú Beszélgetés a Szombathelyen élő balti szobrászművésszel, aki
Szentpétervárott és Moszkvában tanult címmel.
Elmondja, hogy már régóta nem kapott hírt Oroszországban élő
testvéréről. Beszél az orosz emigrációhoz fűződő kapcsolatairól is. Beszámolója
szerint Sakharov tábornok „Kolcsak és Dekinyin társa is felkereste, mert az
emigráció mindenkire számít, ha ütött az óra."
1945-ben Ausztriába távozott, de hamarosan visszatért Magyarországra. 1946-ban megbízást kapott a bejegyzés elején említett Béke téri szovjet emlékmű
elkészítésére. 1947 és 1957 Nagymákfán húzódott meg feleségével, teljesen visszavonultan élt. 1956-ban Ausztráliába vándorolt ki. 1966-ban halt meg.
További részletek Mayer életéről a Krisztus-dombormű ismertetése alatt a "Hozzászólásokban"
(A Nyugat-Magyarországért 1921-ben elesett hősök emlékműve)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése