2012. szeptember 19.

Mayer Sándor - egy pszkovi születésű szombathelyi szobrász különös életpályája

A SzoborLapot hébe-hóba korábban is nézegetem, de bő félévvel azért regisztráltam az oldalon, hogy hozzászólhassak a Mayer Sándorról folyó diskurzushoz. Ma már lelkes szoborlap tag vagyok, amennyire tőlem telik, műlapokat is készítek.
(Pásztor báránnyal - teraszszobor Mayer Sándor egykori lakóházán)

Mayer Sándorról fél évvel ezelőtt, alig tudtam többet, mint azt, hogy az ő alkotása a nyugat-magyarországi felkelés emlékműve a Jáki úton a Hősök temetőjében és ő a készítője Gayer parkban álló Gayer Gyula-szobornak is.

Az első kérdés az volt, azonos lehet-e budapesti Béke téri szovjet hősi emlékművet készítő Александр Мейер a két világháború között Szombathelyen alkotó Mayer Sándorral? Később kiderült, igen, azonos.
Pótó Jánossal, Csuhai Istvánnal, Vajda Zsófival váltogattuk az üzeneteket. (Személyesen egyiküket sem ismerem, de nagy részük van abban, hogy sikerült az életutat felderíteni. A szombathelyi lokálpatrióták sokat köszönhetnek nekik.) Én is próbáltam utánajárni néhány dolognak, s lassan összeállt a kép. A legnagyobb előre lépést az jelentette, amikor fölfigyelve a szoborlapra, jelentkeztek Mayer Ausztráliában élő unokái, Trudy White és Babos Attila.

Mayer Sándor pályája valóban nem mindennapi. 1882-ben az oroszországi Pszkovban született. Szülei Breslauból (ma Wroclav) származó evangélikus németek voltak. Szentpéterváron és Moszkvában járt művészeti akadémiára, sőt állítólag tanított is az ottani iparművészeti főiskolán. Az I. világháború idején hadifogolyként került Vas megyébe Vasvörösvárra. Itt ragadt, Szombathelyen telepedett le, családot alapított. Jó szobrász volt, akadtak támogatói is, pl. Mikes János püspök, aki édesanyja síremlékét vele készíttette el. Riválisai, mit pl Rumi Rajki, „a muszkaként” emlegették.
(A Nyugat-Magyarországért 1921-ben elesett hősök emlékműve - részlet)

1932-ben a mai Bartók Béla körúton épített lakóházat és műtermet magának. Az épületet ma is az általa készített teraszszobor díszíti.
1941-ben a Dunántúli Hétfőben jelent meg vele egy hosszabb interjú Beszélgetés a Szombathelyen élő balti szobrászművésszel, aki Szentpétervárott és Moszkvában tanult címmel.
Elmondja, hogy már régóta nem kapott hírt Oroszországban élő testvéréről. Beszél az orosz emigrációhoz fűződő kapcsolatairól is. Beszámolója szerint Sakharov tábornok „Kolcsak és Dekinyin társa is felkereste, mert az emigráció mindenkire számít, ha ütött az óra."
1945-ben Ausztriába távozott, de hamarosan visszatért Magyarországra. 1946-ban megbízást kapott a bejegyzés elején említett Béke téri szovjet emlékmű elkészítésére. 1947 és 1957 Nagymákfán húzódott meg feleségével, teljesen visszavonultan élt. 1956-ban Ausztráliába vándorolt ki. 1966-ban halt meg.


További részletek Mayer életéről a Krisztus-dombormű ismertetése alatt a "Hozzászólásokban"


(A Nyugat-Magyarországért 1921-ben elesett hősök emlékműve)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése